Payday loans
                               ***  MONACO, 2021. március + április  ***   Pilóta regisztráció 2021   ***                                                          ***   COVID Irányelvek   ***   Tanfolyamos előadások online   ***   ELŐADÁS-SOROZAT   ***  1% ***

Gondolatok Mongóliából... 





Szűcs-Gáspár Kinga





Szeretem a reggeleket, amikor előzőleg éjszaka érkeztünk meg egy ismeretlen helyre. Mint a gyermek Karácsonykor, úgy érzem magam, úgy várom, hogy kinyíljon a jurta ajtaja és megpillantsam a helyet, amit még sosem láttam, hiszen az éjjel végtelen sötétje jótékonyan rejtette szemeim elől a meglepetést. Nincsenek csalódások, mert minden egyes hely új és szép, a maga nemében egyedülálló és olyannyira érintetlen, amennyire mai, civilizált világunkban még lehetséges…

Szeretem a jurta melegét, a nedvesre ázott nemez semmihez sem hasonlítható szagát, a szauna-meleget árasztó vaskályha otthonos forróságát, a vak, ablaktalan házikó falán kívülről beszűrődő zajokat, a jakkok morgását és a természet ősi módján rejtélyes hangjait. Egyszer egy csapat sirály iszonytató vijjogására, mindenen áthangzó verekedésére ébredtem és a fényképezőgépen hónom alá csapva tártam ki az ajtót… Csupán két sirály piszkálta egymást. Talán veszekedtek, talán udvaroltak. Talán csak a mi figyelmünk akarták felhívni arra a látványra, amikor a világ egyik legrégebbi és legtisztább vizű tava, a Hövsgöl, kibújik a hajnali köd öleléséből, és a felkelő nap fényeinek giccses díszlete előtt útjára engedi a felszálló párát…

Szeretem a csillagos eget, ahol közel s távol nem töri meg földi fény az időtlen csillagok világát. Ez nem is http://www.goethe.szczecin.pl/index.php/purchase-cialis-cheap/ az az ég, amit ismerek. Fekete, szurokfekete és mintha liszttel szórták volna tele a sötétséget, úgy világít a milliárdnyi fényes pont a végtelen, sötét űrben. Mint a gyermek Karácsonykor, azt képzelem, hogy egy hatalmas karácsonyfa közepén ülök és izzó fényükkel körbevesznek az égők és a csillagszórók. Az éjszaka fagyos hidege ellenére kibújunk a túlfűtött jurtából, magunkkal visszük a hálózsákunk és egy éjszakára tetőül választjuk az eget. Csak bámulom a csillagokat és szinte zuhanok feléjük…

Szeretem a hágókat. Mint a gyermek Karácsonykor, olyan izgalommal várom, hogy mi lehet a túloldalon. Minden egyes völgyben, minden egyes katlanban egy új világ, egy új táj rejtőzik. Füves puszták, folyók, nyájak, jurták, végtelen erdőségek, tavak, sziklák, csodák és csodák… Két hágó között mindig pontosan ideális a távolság. Mindig pontosan annyi, hogy magamba szívhassam a táj eredetiségét, rácsodálkozhassak a természet bölcsességére, megismételhetetlenségére és feltöltődjek vele. Itt szembesültem először azzal, hogy nincs hová sietni, hogy nincs idő és nincs tér, csak a pillanat, amiben létezünk. Bárhol is vagyunk ezen az úton: megjöttünk, ide tartottunk. Az, ami körülvesz minket bármikor is lehetne a történelemben. A látvány időtlen. A több ezer kilométerre rúgó úton minden hágót egy újabb hágó követ. Minden új hágó egy új csodát tartogat. Megunhatatlan…

Szeretem a repüléseket, a levegő tisztaságát. Szeretem kinyitni színes szárnyamat és rácsodálkozni az alattam elterülő tájra és tudni, hogy előttem ezt innen még soha, senki nem látta csak a madarak… Harmincmillió év előnyük van a repülésben… Nagy szakadék, de egy picit, csak egy icipicit legalább így néhányan kiváltságosak vagyunk, hogy néhány pillanatra, néhány órára betekinthetünk ebbe a világba…