Főmenü
|
Eléggé el nem ítélhető módon Kámvás Andris nem volt velünk, így megpróbálom a lehetetlent és helyette számolok be a lijaki túráról a haladóbb pilóta szemszögéből. A kissé álmos társaság 6 után indult a BAH csomópontról. Fehérvárnál felvettük Nikit és robogtunk tovább dél felé. A GPS-em 12:15-ös érkezést jósolt Lijakra (bár akkor még nem tudta, hogy békaemberekkel fogunk találkozni). Én szunyókálással és zenehallgatással múlattam az időt, amikor is www.wickyup.com arra lettem figyelmes, hogy a busz lelassul és megáll egy vészkiállóban. Elment a gázpedál. Na de ennyi technikailag túlképzett férfiember egy buszban rögtön megállapította, hogy hol jött szét a gáz-bowden csatlakozása, így Fecó egy autószerelőt megszégyenítő sebességgel aláfeküdt a Ducato-nak és visszaakasztotta. Robogtunk tovább, és fél egyre ott is voltunk a leszállóban. Az idő éppen indult, úgyhogy lendületesen kihajítottuk a kempingeseket (és sátraikat) a buszokból a kempingben és elvittük a púderes-seggűeket a szállodába :) Mire visszaértünk, az ernyők már 200-al a gerinc felett kóricáltak, viszont Nova Gorica-ban esett. Alkalmi meteorológus csapatunk “á, elcsúszik az mellettünk!” felkiáltással buszra pattant és uzsgyi a starthely. Mire felértünk már csepergett, de úgy ítéltük meg, hogy elég sűrű az erdő hogy megvédjen némi kósza záportól. De nem. Illetve megvédett volna, ha kósza zápor lett volna, de nem az volt, hanem egy kiadós zivatar. Mikor elvonult, nekiálltunk (a szó szoros értelmében) száradni, ami a 30 fokban és az enyhe szellőben szerencsére gyorsan ment. Sajnos az eső a termikeket is elvitte magával, így csak a lerepülés maradt. A napot az önök hűséges krónikása nyerte a 25 perccel és plusz 150m-rel, amit nagy nehezen sikerült összekaparnom. A leszállóban ennek ellenére elégedett arcokat láttam és gyorsan összejött az első Mercator-járat, hogy aztán szomorúan konstatálja, valami ünnepből kifolyólag nem volt nyitva semmi. Sebaj, a régi pizzéria a városban tárt karokkal várta a betérő éhes vendégeket, így nem kellett korgó gyomorral és sörelvonási tünetekkel ágyba/sátorba bújnunk. Másnap kezdetét vette a jól begyakorolt drill. 9-kor eligazítás a leszállóban, időjárás-szakértés. Ez minden nap abból állt, hogy megállapítottuk, süt a nap, nincs nagyon nagy szél, jó az idő, vagyis rommá fogjuk repülni magunkat. És így is volt :) A kezdők a két busszal és Fecó vezetésével fel a starthelyre, a “profik” lent megvárták a második kört Petivel, aki rádióval irányította a leszállóba behelyezkedést. Az idő végig jó volt, így a kezdők 2-3-at repülhettek délelőtt, míg a haladók a tutira vártak a starthelyen. Ez általában fél 1körül indult be és onnan lehetett felismerni, hogy minőségi festékünk, Ági, beöltözött, elstartolt és a gerinc fölött kóricálva alázta a starthelyen szakértő hardcore pilótákat, akiket ezüstkoszorús pilótánk, Csaba, pankrált azzal, hogy menni kéne, mert másképpen nem fér bele a napba a nagy táv, vagy minimum 8 óra repülés :) 2 körül jókat lehetett repülni, ami azt jelentette, hogy egy kis dobálós termikelést követően Csaba kitekert 2000 környékére és a következő órákat ott töltötte. Ági fel-alá repült a gerincen, én meg megrepültem a szokásos iskolaköröket (gerinc vége-vissza-át a várhoz-át a Socán-ki Nova Gorica fölé-autópálya-leszálló). 2-3 óra repülés után mi halandóak leszálltunk és ittunk egy-két szigorúan alacsony alkoholtartalmú Radlert az Igor nevezetű helyi tótumfaktum és reneszánsz ember büféjében, míg az órahalmozó Csaba tovább fagyasztotta magát felhőalapon. Du. 5 felé a csapat, miután megrendelte a 20 adag csevapot Igornál, ismét felment a starthelyre és kezdetét vette az örömrepülés. A kezdők lejtőzhettek egy jót a gerincen, a haladók meg mentek még egy levezető másfél órás kört (már amennyiben 6 órakor a gerinc végén 4-es liftet tekerni 1300-on levezetésnek minősül :)). Leszállás után csevap, sör/radler és Mercator-járat. Így teltek a napok, azzal a különbséggel, hogy szerda du. Petiék elutaztak és cincogni kezdtek az egerek :) Az előző napok felgyülemlett tapasztalata mindenkit merészebbé tett (de persze ügyesebbé is). Harkai Pisti egy lejtőzés közben felismerte, hogy besüllyed és a nagy fák helyett kinézte magának a barlang előtti tisztást és oda rakta le magát és az ernyőt is. Így némi makramézás után a barlangon át elegánsan távozott:). Adrián pedig kaszkadőröket megszégyenítő bátorsággal átstartolt a leszállóban és átrepülte az utat (persze betartotta a KRESZ-t ugyanis előtte gondosan körülnézett:)). Egyik nap Imivel a leszállóban éppen arról beszéltünk, hogy milyen gyorsan fejlődnek a növendékek, hiszen pl. A Dóri lejtőzés közben még rádiózott is, de sajnos ennek meglett a böjtje, ugyanis néhány perccel később elszámolta magát és hátrasodródva besüllyedt a fákra. Erről a rendkívül szeretett Trabantom használati kézikönyve jutott az eszembe, ami azzal kezdődött, hogy “A Trabant útfekvése kitűnő, gyorsulása különleges, de ez nem szabad hogy könnyelműségre csábítson” :). Szerencsére nem történt nagyobb baj, és így Fecónak is biztosítottunk némi változatosságot (fára mászhatott). Fecó egyébként nyugodtan folyamodhat szlovén állampolgárságért, szerintem megvan az ehhez szükséges folyamatos tartózkodás a Lijak starthelyen. Néha azért Imiék is megkönyörültek rajta, leoldották láncait és hagyták tandemet repülni :). A péntek is szokás szerint alakult, a kezdők túl voltak 2-3 repülésen, minőségi festékünk nívó alól visszatekerve rótta a köröket a fejünk felett, Csaba károgott, hogy inverzió így, romló körülmények úgy, nem lesz ebből nagy táv, én meg elindultam alacsonyan a gerinc mentén. A végén ahol ki akartam emelkedni nem volt semmi, visszafordulva megálltam a szembeszélben, így bevállaltam a völgyet a másodig gerinc felé alacsonyan. Mázlim volt, sikerült végigrepülnöm mind a 3 gerincet a Nanos-on levő antennákig. Csak két ernyő jött utánam, később kiderült hogy magyarok, az egyikük, Thomas, velünk volt, és azt hitték rólam, hogy szlovén nagykártya vagyok :) (mellesleg én is azt hittem róluk). Mire stoppal visszaértünk, már mindenki leszállt egy jó repülés után. Ági repült vagy 3 órát, Csaba több mint 4-et, én meg 35km-t. Egy csapat pedig a két repülés között meglátogatta a közeli olasz tengerpartot. Szóval minden igény ki volt elégítve. Szombaton zivatarosnak nézett ki az idő, mindenfelé nagy felhők nőttek, a kezdők letudták a délelőtti repülést, az oktatók (Imi, Marci) és a többi nagykártya elstartolt és nagyot repült, én meg agyonszakértettem a dolgot a starthelyen Fecóval és Anitával. Egy érdekes és szórakoztató színfelismerő játék vette kezdetét (az ott kék a felhőben? És az szürke? És az ott esik? stb.) Egy órán át áztunk, de nagyon sokat nevettünk. Közben rádión leadtuk a rendelést az esti sütögetéshez. Elázva, de fülig érő szájjal mentünk a kempingbe, ahol kezdetét vette a magyar est. Fecó volt a szakács, volt vagy 8 kuktája, plusz 4-en izzították a tüzet. Volt lazac steak, tarja, saslik, csirkemell, rukkolás saláta meg mindenféle zöldség amit nem eszek meg:). És persze helyi fehér (mármint bor) ásványi anyagokban gazdag szikvízzel vegyítve. A hangulat remek volt, (köszönhetően a bor mellé ajándékba kapott pálinkának is), asztalon táncolás, Flyaway dalocska, stb. . Én öreg vagyok, ezért már éjfél után leléptem, de volt akit a felkelő nap sugarai kergettek a sátorba:). A korábbi napok beszámolói szerint ez az elhajlás nem volt minden előzmény nélkül, ezért szívesen olvasnék beszámolót a kemping-lakóktol is :). Vasárnap csak egy búcsúrepülés volt betervezve, a kezdők (már aki olyan állapotban volt) lecsúsztak, a hardcore mag kivárt fél egyig és repült egy órát, összecuccoltunk és elindultunk haza. Összefoglalva: volt egy hét hihetetlen jó időjárásunk. A kezdők megtapasztalták a szintkülönbséget és órákat repültek komolyabb incidens nélkül. Ez köszönhető az oktatók tapasztalatának, odafigyelésének, helyismeretének és türelmének. Mindhárman emberfelettit végeztek és emellett hihetetlen jó fejek voltak (bárki aki már volt más iskola által szervezett túrán, és most direkt nem mondok neveket, tudja miről beszélek). Minden jól volt megszervezve, haladóbb pilótaként egyszer sem kellett lentről néznem a repülést csak mert nem volt felszállítás. A csapat minden tagja rugalmas volt, együttműködő, nem voltak bomlasztó egyedek. A hangulatra meg végképp nem lehetett panasz. Minőségi festékünk, Ági a hét alatt repült 15 órát (bevallotta, figyelt rá, hogy kevesebbet repüljön mint a Csaba:). Ezüstkoszorús pilótánk 22 órával zárt, és már csak két ilyen lijaki túra kell neki az aranykoszorúhoz :). Thomas megcsinálta a 3 gerincet. Én nem számoltam az órákat, de összesen több mint 120km-t repültem háromszögekből és szabadtávokból. Mindák Zoli pedig már most gyúr az őszi Lijakra és a 3 gerincre:). Szóval soha rosszabb túrát. Köszönjük. Jövőre, veletek, ugyanitt. Sanyi |
