Főmenü
Világcsúcsunk története
Szakirodalom, cikkek
|
Partraszállás Bárhogy is FoundThe document has moved here. közelgett augusztus 22-e, csak nem akart leromlani a meteo aznapra...A hidegfront utáni második napon prémiumgradiens ígérkezett úgy 1500 m-ig. Még jobb, hogy efölött viszont mégiscsak elterült valami inverzióféle, ezáltal mindenféle zápor/zivatar hajlamot hazavágva. A szélirány/erősség is jónak tűnt egy csobáncos Balaton-átrepüléshez. Ez a táv régóta ott várt a bakancslistámon. Amikor kezdőként egy Fly Away-es csobáncozáskor véletlenül sikerült kitekerni, és életemben először az F-légtérbe karcolva láttam a tavat a maga teljességében, Keszthelytől Akarattyáig - Priceless! Azóta is egy meghatározó élményem maradt... Épp előző nap hozta meg a posta az új ernyőm papírjait. Ez egy jel! Már kezd tündérmesébe hajlani a történet!  És eljött a "partraszállás" napja. Gyors csekkolás a meteo oldalakon: a kissé erős ÉNy-i szelet visszább vették, így már minden paraméter bekúszott a zöld tartomány közepébe. Légtérfájl föltöltve, kaja betárazva, tevepakk tele. Go! Reggel fél hétkor kb. megdupláztam a motorom értékét a rámálházott, ropogós Swing ernyővel, és irány a pálya. Mivel fektetve kétoldalt kilóg a hátizsák a menetszélbe, 110-nél nem ment többel a gép: ez a félig motor, félig siklóernyő - alighanem a "motoros ernyő" újraértelmezése... Így aztán nagyrészt nyélgázon abszolváltam a Szeged-Gyulakeszi távot, kereken 4 óra alatt. Keresztülmotorozni a Balaton-felvidéken azért már nagyon ott van, szóval nekem már akkor igen jó volt, amikor még csak odaértem a Csobánchoz. A starthelyen sokan voltak, és már mászás közben láttam egy ernyőt lejtőzni. Nem tudott kitekerni, visszaszállt. A többség várakozott, egy srác tandemmel másokat reptetett. Kassásítottam, aztán rövid várakozás után, 13h körül elstartoltam. Lesz ami lesz. Tartottam tőle, hogy lerohadok, a többiek meg biztos tudják a tutit, azért várnak. De ilyen korán akár még belefér a napba egy lerohadás is. Kb. 10 perc lejtőzés alatt nem igazán sikerült semmit se fogni, majd jött egy almulás, amiben a többieket követve visszaszálltam. (Ezúttal nem a csipkebokorba, mint tavaly.) Ekkorra sok lapos kumulusz (Cu hum) volt az égen, a táj legnagyobb részét a felhőárnyékuk fedte. Nem volt biztató. De aztán föltűnt a horizonton egy hatalmas, napsütötte folt, amint kezd beúszni Tapolca felől! Hátha majd az hoz valami termiket! De vajon hány percnyi besugárzás után érdemes belestartolni? Figyeltem a helyi értő arcokat, és iparkodtam velük együtt újra elstartolni. A hegyoldal bokrain látszott, hogy jön föl a Csí, és fél kettő magasságában páran újra megpróbáltuk.  Úgy néz ki, sikerült jókor megmeríteni a cájgot a nagy levegőégbe. Adta. Egy hármas boly hamar fölém/elém került, ugyanazzal a termikkel megindultam én is! Az eleje girhelősebb volt, tekertünk katolikusan. Párszor kikerültem belőle, de 600-900 m körül már eléggé jól-definiáltan emelt, nem össze-vissza. Így mindig visszataláltam bele. +3-as emelések adódtak.Káptalantóti után hallom a rádión, a 3-as bolyból, hogy na fiúk, megvan a magasság, szépen emel, mehetünk! Kb. ekkor, még bőven az északi part előtt talált meg a túra leg-"emelkedettebb" pillanata. Amikor rájöttem, ez itt most már komoly, ez meglesz, át fogom repülni! Innen már az a nagy kunszt, ha nem repülöm át! Azt a teljes agyat betöltő látványt ... nem adja vissza semmilyen fotó! Ahogy átléptem az északi partot, rögtön adódott egy 3-as süllyedés, de annyira nem volt para, mert se magasságnak, se hátszélnek nem voltam szűkében. A merülésből előremenekülve aztán előkaptam a fényképezőt, és minden égtájat alaposan megsoroztam. Látszott, hogy talajszinten nincsen sok szél, épp csak egy kis selyemfényt kapott a fodrozódó vízfelület. A hajók hosszú csóvákban húzták a hullámokat maguk után. A kissé túlságosan is összeállt kumók miatt sok volt az árnyék, legközelebb élénkebb türkiz vizet kérek! ITT MEGNÉZHETED A YOUTUBE VIDEÓT Még előző nap nézegettem a menetrendek.hu-t, hogy hol érdemes leszállni, a minél gyorsabb visszajutás érdekében. Választhattam a gyors-de-uncsi vonatozás, és a Bahart között. Könnyű döntés :) Mivel Fonyódról sűrűbben mennek a hajók, mint Boglárról, így már eleve arrafelé szálltam. Trükkös egyébként, mert Fonyódnál van egy csomó halastó, utána meg több kilométernyi mocsár, szóval érdemes kellő magassággal kiérni a déli part fölé. A 15h-s hajót persze pont lekéstem, de életem legszebb kétórás várakozását töltöttem a fonyódi kikötőben. 
A Badacsony-Csobánc etapot gyalogtúrázva tettem (volna) meg. Próbáltam ugyan stoppolni, bár én se vettem volna föl magamat... Végül másfél óra séta után, Káptalantótiban, stoppolás nélkül megállt előttem egy családi autó. Mint kiderült, régen apuka is siklóernyőzött... ez egy ilyen nap! Ők visszavittek Gyulakeszibe, teljessé téve a tündérmesét. Utólag is köszönet!Pár technikai infó: - Vittem a barkácsolt OGN jeladómat (http://live.glidernet.org/), amivel élőben fent voltam a térképen (http://www.livetrack24.com/track/959067), mivel a kiliti vevőállomás ezek szerint "ellát" 45 km-re is. Juhé! - Kaja: jól bevált a kókuszdióbél, mint úti ellátmány. Kevés kell belőle, jól laktat, és - a cukros vackokkal ellentétben - szép egyenletesen szívódik föl. - A Swing Nyos ernyő pedig: légialkalmas! Még csak pár repült órája van meg, érdemben nem sok tapasztalatom van vele. Könnyű, kecses, és prímán lehet vele tavakat átrepülni. :-) Bár Fonyódon leszálltam, hogy időben hazaérjek, de fejben azóta is ott lebegek valahol Ábrahámhegynél! Már az szürreális élmény, szinte kísértetként szállni a csobánci várrom fölött! Mérleg? 1 nap alatt 8 óra motorozás, 3 óra gyaloglás, fél óra a vízen, 1 a levegőben. Vajon hány ember él a Földön, aki így bír közlekedni? Éjfélre értem haza, széjjelfagyva. Visszamennék! KATT IDE A REPÜLÉS RÉSZLETEIHEZ AZ XCONTESTEN |
