Főmenü
Szakirodalom, cikkek
Európa-bajnokság 2010. 2. versenynap Task 2 Simonics Péter, világcsúcstartó, vezető oktató Ma az időjárás kegyeskedett... kicsit... A Trattberg nevű starthelyre mentünk, amely egy hatalmas domboldal, így mindenki kényelmesen teríthetett. Az időjárás jelentés azonban délutánra egy közelgő hidegfrontot jelzett, így ugyancsak igyekezett mindenki. A mai nap egy hurokszerű feladat volt 4 fordulóponttal, 53 km. A szervezők - érthető okokból - igyekeztek a mezőnyt a viszonylag jól áttekinthető környéken tartani... A labilis prefrontális helyzet következtében könnyen ment a kiemelkedés és a becsúszó középszintű felhőzet ellenére erős termikekkel jól haladtunk.Ennélfogva sokat nem kellett gondolkodni, mindössze arra ügyeltünk, hogy ne emelkedjünk a felhőbe mert helyenként 6-7 m/s emelések is buy online cymbalta overnight shipping voltak. A startpilon nyílásakor a mezőny szinte még teljesen együtt volt. Ez nem volt valami jó érzés, mert bár látványában tényleg hasonlított egy trópusi akváriumhoz, de a folyamatos emelések miatt nagy volt a káromkodás a felhőbe és a felhőből kirepülő pilóták között... Én igyekeztem kimaradni ebből a kis légi majálisból, így sikerült is legalább félpercet elbuknom az indulásnál, aztán ezt a hátrányt sikerült egyre nagyobbá gyúrva magam előtt görgetni egészen a célig... Na, de azért addig még történtek dolgok.... A pilon után ismét kétfelé vált a mezőny eleje, bár az útvonal egyértelmű volt, mégis kisebb jobbra-balra próbálkozások voltak, hogy az erősebb termikkel kis előnyt szerezzenek a pilóták. Ez mindössze az első 10 km-en volt látványos, mert a mezőny széthúzódásával egy időben már mindenki ugyanazon az útvonalon haladt. Sajnos nagyon sok top pilótának van ugyanolyan ernyője, ezért szinte lehetetlen felismerni ki megy a boly elején. Bár így utólag visszagondolva már a második fordulópont előtt úgy láttam, hogy az egyik Ozone-os ellépett a mezőnytől. Hegyről hegyre ugorva haladtunk a hallstatti tó felé, ahol az egyik hegycsúcs volt a fordulópont. Balázzsal nagyjából együtt repültünk kb. a mezőny első harmadában. Durva befelhőzések is voltak és ezt később szóvá is tettük, mert egyáltalán nem volt sportszerű... Nem csak bele-belenyaltak a felhőbe, hanem helyenként a felhőalap felett 100-200 m magasban is bementek a felhőbe a versenyzők. Mi igyekeztünk kikerülni a harangokat de így időt és magasságot is vesztettünk. Én elkövettem azt a hibát, hogy rosszul állítottam be a fordulópont cilinderét (1km helyett 400m-en hagytam..) így nem váltott át műszerem. Szerencsére az új Flymasterem (ez a reklám) remek back up műszernek bizonyult... Tulajdonképpen oda-vissza egy nagyjából összefüggő hegyoldalon mentünk, amit kisebb völgyek szakítottak meg. Így a visszafaelé vezető úton bátrabban haladtunk annak ellenére, hogy az árnyékoló felhőzet egyre jobban betakarta a völgyet. Nyugat felől izmos cumulusok is megjelentek a középszintű felhők alatt, mintegy bizonygatva az erős termikus aktivitást. A "csatornák" is látványosan működtek, jobbra balra egy egy átsiklásnál több száz méteres különbségek is adódtak a versenyzők között. Nekem szerencsésen sikerült egy jól tartó csatornát találnom, így a feladat utolsó harmadában már nem is tekertem. Szomorúan konstatáltam, hogy Balázsnak egy rosszabb jutott, így maradt le kicsit. Az utolsó két fordulópont mindössze néhány km-re volt egymástól ezért jól lehetett látni a befutót. Aki az utolsó pontot (egy hegytető volt) szintben elérte az már siklásból beért. Ennek ellenére voltak a célvonal előtt leszálló pilóták. Érdekes hogy olyanok, akik már jóval a mezőny eleje után érkeztek... Ha valaki így lemarad, akkor felesleges bekockáztatni azért a néhány másodpercért a beérést és otthagyni az emelést... Végül 6 perccel az első után 55-ödiknek értem be. Balázs 58adiknak. A többiek is http://www.nouvelon.ca/can-you-buy-metformin-online beértek kicsit később. A csapatversenyben az első két pilóta eredménye számít minden nap. Holnapra ismét elromlani látszik az idő... Jelentkezem a hírekkel. |