Főmenü
Szakirodalom, cikkek
|
33 ország SZERVEZŐ Ikarus Club Abtenau FELADATKITŰZŐK - Greg Blondeu /francia/ - Pepe Malecki /német/ - Thomas Brandlehrer /osztrák/ - Peter Brandleher /osztrák/ MAGYAR CSAPAT Női - Ákos Zsuzsa - Gradient Aspen 3 Férfiak - Galamabos László - Ozone Mantra - Kovács Béla - Skywalk Poison2 - Simonics Péter - Niviuk Icepeak 3 - Varga Dénes - Sol Tracer 2010 - Vértes Balázs - Axis Mercury 2010 TRAINING TASK A training feladat egyaránt a fő-fő próbáját jelenti mind a szervezőknek, mind a versenyzőknek. Míg az előbbiek a szervezés és a napi lebonyolítás rendjét tesztelik, addig a versenyzők a felszerelésüket, és persze némi helyismeretet is i recommend india generic viagra buy one szereznek. Ezt tettük mi is, hiszen néhányan közölünk teljesen új felszereléssel, vagy helyismeret nélkül érkeztek. Rendkívül hasznos és nem utolsósorban biztonságos megoldást választottak a szervezők a verseny on-line közvetítéséhez és a visszaszállítás megkönnyítéséhez. Mindenki egy kis GPS trackert kapott, amelynek segítségével Google-ön jól nyomon követhető minden másodperce a repülésnek, a pillanatnyi pozíció, és esetenként ez a rendszer komoly segítséget nyújthat egy sérült keresésénél. A training feladat az időjárási körülményeket figyelembe véve viszonylag egyszerű volt. Tulajdonképpen egy lapos háromszög 5 fordulóponttal, 45 km hosszú. Helyenként erős völgyszél, 3000 m körüli felhőalap és izmos, 7 m/s körüli emelések jellemezték a napot. Mivel a starthely kicsi volt ennyi pilótának az ún. több startpilon-os rendszert használták a szervezők.Ez azt jelenti, hogy általában 15 percenként újra nyílik a startcilinder. Ezt jól ki lehet használni a pillanatnyi körülményeket mérlegelve, illetve ahogy figyelemmel kísérjük az elindult pilótákat, dönthetünk a várakozásról is a következő ablakig. Azonban az első szakaszban nehezen ment a kiemelkedés és sokan nem is tudtak volna elindulni az első pilonnal. Az időjárásjelzés élénk, erős északi szelet ígért, de ezt a régiót északi irányból teljesen levédi egy hegylánc. Jó taktikának bizonyult, hogy a magasban fújó erős szelet kihasználva, helyenként 80 km/h feletti sebességet is el lehetett érni, ami pont a fordulópont irányába fújta versenyzőket. Azonban alacsonyabban érvényesült a helyi völgyszél, így a keresztbe álló, lefutó gerincek mögött erős turbulenciák voltak. Itt keményen kellett fogni az ernyőt és a csukódások szinte senkit sem kíméltek. Mentőernyőt is dobott az egyik spanyol, de szerencsére csak könnyebben sérült meg. Sokat használtuk a gyorsítót, de végül probléma nélkül teljesítettük a feladatot. 69 versenyző ért célba, a magyarok közül Vértes Balázs 22., Simonics Péter 27. Varga Dénes 34. lett. A többiek időn túl értek a célba. DAY 1 Sajnos nem kedvezett az időjárás az első igazi versenynapon. Az előrejelzés zivatarokat, árnyékoló felhőzetet ígért és úgy is tűnt nem tévednek. Hosszas várakozás után a közelgő eső láttán sokan már elindultak a lifttel visszafelé. De az időjárás, és persze így a szervezők is, azonban másképp döntöttek. A nap kisütött és bár nyilvánvaló volt a zivatarveszély, a pillanatnyi körülmények biztatóak voltak. Sajnos a Bischling neűő starthelyet nem 150 pilótára méretezték, ezért sorba kellett állni. Az aktuális WPRS rangsor alapján startoltak a versenyzők. Emiatt sokan csak később, rosszabb körülmények mellett tudtak elindulni. A napi feladat egyirányú, 53 km hosszú volt. Bischling- Gröbming. Ez azt jelenti, hogy kb.nyugat-keleti irányban - erre volt még használható az idő - a radstatti völgyben, a Dachstein déli oldalán haladt a mezőny. A Dachstein felett megjelenő intezív felhőképződés már a feladat elején elbizonytalanította a pilótákat. A lehullott eső és az árnyékoló felhőzet ellenére erős emelésekkel rövid idő alatt ki lehetett emelkedni. Ezen a versenynapon az egyéni időmérés mellet döntöttek a szervezők, de a várható zivatar miatt nem volt érdemes taktikázni a várakozással. Nyilvánvaló volt az is, hogy megállítják a feladatot, emiatt is a gyors kitekerés elindulás mellett döntöttek a versenyzők. Sok pilótának okozott meglepetést, hogy a a védett terültet elhagyva, az első völgy átsiklása után egy oldalól, elég erős széllel megfújt turbulens oldalon találták magukat. Aki ide túl alacsonyan ért a szél egyszerűen lefújta a hegyoldalról. Itt sokan leszálltak. A szerencsésebbek - akik magasabban értek - ők sem mosolyogva próbálták nyitva tartani az ernyőjüket a helyenként 7-8 m/s és turbulens lee termikekben. A magasban viszonylag simább volt az idő. Az első 15-20 perc után két boly alakult ki kb. 20-30 pilótával. Az egyik a biztos emelést ígérő, de a kurzustól kicsit eltérő hegyoldalakat választotta, míg a másik csapat a direkt útvonal mellett döntött. Ők a völgyben, felhőről felhőre haladva igyekeztek eljutni a cél felé. Ebben a csapatban repültem én is. Erős emelésekkel viszonylag gyorsan sikerült haladnunk és láttam, hogy a másik boly döntése mindössze csak néhány pilótának jött be. Az időjárás eközben elég gyorsan és drámaian változott. Kelet felől a egy zivatar kondenzációs oldala jelent meg, ami azzal a csekély eséllyel biztatott, hogy a csapadék miatt már az inaktív oldal felől közelítünk rá. Ez persze azt is jelentette, hogy a csapadék miatt kialakuló erős szembe szél problémát okoz majd. A hátam mögé pillantva inkább a szemben lévő zivatar látványát választottam.... Sajnos a feltételezésem a széllel kapcsolatban beigazolódott. Az élénk szembe szél és a gyengülő, szétfújt emelések miatt a völgy viszonylag sima részét elhagyva, a biztosnak vélt lejtőszélben reménykedve, a Dachstein déli oldalát célozta meg a csapat. Itt találkoztunk a másik boly szerencsésebb pilótáival, akik azonban jóval magasabban értek ide. Már a hegyoldal felé repülve világossá vált, hogy az a lejtőszél, amiben reménykedtünk mindössze az ernyővel együtt csapongó képzeletünk szülötte... Extrém turbulenciákkal küszködve, csukódó ernyőkkel, mindössze 10-12 km-es sebességgel haladtunk ezen az embert, ernyőt végletekig igénybe lévő hegyoldalon. Néhányan rövid időn belül elhagyva ezt a kis mókát a leszállást választották. Ketten mentőernyőt dobtak, ennek a látványa és persze a safety frekvencián való kommunikáció - "Level 3!!! Level 3!" Az egyik optimista - "Level 2-3..." szintén nem simogatták az idegeinket... (Csak rövid magyarázat ehhez: A pilóták repülés közbe informálhatják a szervezőket a körülményekről. Ezt figyelembe véve ezek dönthetnek a feladat megállításáról és az azonnali leszállásra való utasításról. Level 1 - repülhető Level 2 - még repülhető, de nehéz Level 3 - veszélyes, leszállás azonnal mindenkinek.) Bár a szemben lévő eső csökkenni látszott, de hátunk mögött határozottan és fenyegetően felhördült az ég. Ilyenkor más dolgokra szoktam gondolni. Persze csinálom a dolgom - nyitogatom vissza az ernyőt, nyomom a gyorsítót - de valahogy más üzemmódba kapcsolok... a nyárra gondolok, a szép repülésekre... ez egy ideig segít. Végül már siklásból kiadta volna, amikor lefújták a napot. kb 7-8 km-re voltam az eső áztatta céltól. A mentőernyő dobók közül senki nem sérült meg komolyabban. Persze amíg összeszedték őket azért elég sokáig tartott. A magyarok közül mindenki - a lehetőségekhez képes becsületesen megküzdött az elemekkel. |
